„Ami szép, az nehéz; az anyag elenáll, s az én lelkem csüggedései és indulatai Hiszem, hogy ez a nehézség is hozzátartozik a szépséghez, mint a harc és szenvedés a világhoz.” Babits

Nehéz megszokni Indonéziát. Surabaya sűrű nagyvárosi szagát, az út menti warungok, csatornák, az égő szemét és az autók keveredő bűzét. A hőséget, mely az utcára lépve percek alatt lucskosra izzaszt. A jégveremmé hűtött taxikat és tantermeket. A port, melyben járdák híján reggelente az egyetemre poroszkálunk. Nehéz elfogadni az utakon uralkodó káoszt, az éjjel nappal folyamatosan hömpölygő autók és motorok töretlen és szabályozatlan ütemét. A plázáira büszke nagyváros átláthatatlanságát, élhetetlenségét és jellegtelenségét.

A szemetet, mely mindig és mindent eláraszt, hatalmas kontrasztot képezve a természeti tájak lélegzetelállító szépségével.

Nehéz megérteni az indonézeket, akik ruhában strandolnak, a tévéreklámokban fehérek, mint a hó és úgy élnek mint egy hatalmas nyugat-európai család, mindenhol ragyogó fogsorok, egészséges Sensodyne fogíny, ragyogó Domestos és Lifebuoy tisztaság, miközben az utca a fogatlanul mosolygó angkot drájvereké, a kifőzdéseké, akik patkányok és csótányok társaságában, vödörben lötykölik el a koszos edényt, és havonta kevesebb mint 200 dollárból tengetik mindennapjaikat.

Nehéz megszokni a már délután fél hatkor alászálló végtelenül hosszú estéket, a müezzin hajnaltól kifulladásig tartó, kazettáról sugárzott bömbölését. Nehéz minden nap (többször) rizst enni, nehéz jól lakni a mini és felismerhetetlen csirkedarabokkal. Nehéz elfogadni a katarzis nélküli folyamatos bódultságot. A cukor és cigaretta kultuszát és az alkohol mámorának teljes hiányát. Nehéz megérteni a fenéklötybölés és mandi töretlen egyeduralmát, elfogadni a csapvíz ihatatlanságát.

Elfogadni, megérteni, megszokni, megszeretni. Nehéz és könnyű egyben.

Könnyű akkor, ha sikerül levetni az anyatejjel szívott civilizált tökéletesség téves képzetét, ha sikerül rátaposni az etnocentrizmus kirekesztő és végtelenül buta szemüvegére. Ha sikerül feladni a Coke kultúra kényelemből fakadó impotens tunyaságát, a fogyasztás, birtoklás és pazarlás kultuszát, a kontroll nélküli zabálás, piálás iránti határtalan és kielégíthetetlen vágyat. Ha sikerül felszámolni a rend megteremtéséért folytatott kétségbeesett küzdelmet, és belátni, hogy minden egy, és a káosz a természetes, melyben néha felsejlik a világban és a bennünk is megbúvó eredendő tökéletesség. 

"Tégy tett nélkül,
intézz intézkedés nélkül,
ízesíts íz nélkül.
A nagy: csupa kicsiny; a sok: csupa kevés.
Gyűlöletre feleljen megbecsülés.
A nehéz legyőzése könnyűvel indul.
A nagy megtevése kicsinnyel indul.
A nehézség az ég alatt
a könnyűn alapszik,
s a nagyság az ég alatt
a kicsinyből gyarapszik.
Ezért a bölcs
nem cselekszik nagyot,
így teljesít nagyot.
Nem érdemelsz bizalmat,
ha túl-sokat ígérsz.
Ahol sok a könnyű,
ott sok a nehéz.
Ezért a bölcs
nem kerüli a dolgok nehezét,
az erőlködés mégse veti szét."

Tao te king