Hétvégén mi, magyar darmások bevettük Malangot és környékét, igaz, hogy nem vagyunk egy Árpád serege, mégis magyar szótól voltak hangosak a kellemesen hűvös (25-28 C) város utcái. Ennek látszólag ellentmond, hogy a várost csak befelé a taxiból, kifelé az angkotból láttam, de ez nem zavar különösebben, hiszen kedves malangi vendéglátóink – akiknek ezúton is köszi – fantasztikus programot rittyentettek. Surabayán kívül Yogjából, Bandungból érkeztünk, nyilak és lovak nélkül, némi krotok (arak:rizspálinka, alapú ital) üdítő társaságában, létszámban éppen meghaladva honfoglaló vezérink számát.

Elsőként meghódítottuk a Java top 10 helyezett Sempu szigetet, majd még erőnkből futotta a Batutól néhány km távolságra lévő Coban Rondo vízesés bevételére is. Ha már a mesebeli történeteknél tartunk, mindkét hely igazi csemege. De nézzük a részleteket, amiben állítólag az ördög is lakozik.

Pulau Sempu, flört a végzet asszonyával

Java szigetén él az indonézek java, kb. 140 millió ember, a Malangtól kb. 70 km-re délre lévő Sempu-n viszont nem lakik senki a majmokon és egyéb állatfajtákon kívül, mégis élénk hajóforgalmat bonyolít Sendang Biru kikötője. De még mielőtt valaki azt gondolná, hogy a  majmok jönnek ki feltankolni banánból, elárulom, hogy bizony az indonéz és bule vendégek látogatják előszeretettel ezt a földi paradicsomot. A lagúna kb. 1 órás erdei sétával, vagy izgalmasabban fogalmazva dzsungeltúrával érhető el a kikötőből, ahová kedves fabárkákkal lehet eljutni.

A zsebkendőnyi sziget valódi vonzereje egy belső lagúna, amit a sziklák mögött dübörgő óceán táplál, mint gyermek anyja kebelére. A lagúnát körülvevő csipkézett sziklákra fölmászva elénk tárul maga az Indiai óceán, mely hatalmas hullámaival könyörtelenül osztja a sziklákat, örömet okozva ezzel a leesett állú látogatóknak és a fényképzőgép gyártóknak egyaránt. De kedves olvasó, ne valami Bounty reklámot képzeljen maga elé fehér homokkal és bikinis szépasszonyokkal, hanem képzeljen el burkában, talpig felöltözve, sortban és pólóban fürdőző indonézeket és persze minket, akik már az első pillanatoktól a figyelem középpontjába vetkőztük magunkat.

Fotó: György Tamás

De nem is ez a legizgalmasabb, hanem az a legenda, ami a szigethez kapcsolódik és amit Tomi ismertetett meg a társasággal. A mese röviden így szól: Élt egyszer hajdanán egy királykisasszony, aki kedvet kapott arra, hogy ellátogasson Sempu szigetére, azonban ott szörnyű szerencsétlenség érte, hiszen meghalt, de szellemét a sziget nem engedte el, így azóta is ott kísért és borzalmasan unatkozik. A királyság színeit (piros és zöld) viselők különösen kedvesek a királykisasszonynak, így aki ilyen színű ruhában látogat a szigetre, az fokozott veszélynek van kitéve. A szigettel kapcsolatos másik szabály, hogy onnan semmit sem szabad elhozni, aki akárcsak egy kis kavicsot is becsempész a teszkószacsiba, az bizony magával viszi az átkot és örülhet, ha épp bőrrel megússza. Láthatóan volt okunk az aggodalomra, de ezt még sikerült azzal is tetézni, hogy a szigeten beszéltünk a királylányról, ami bizony szintén tilos, bár szerintem ő még nem beszélni magyar. A helyiek több esetről is tudnak, amikor valakit elragadott a kisasszony, ők nem szabadultak soha, magához szólította őket a végzet: meghaltak vagy csak megtébolyultak. De még mielőtt a kedves olvasó lerágná mind a tíz lábkörmét izgalmában, elárulom, hogy nem ragadtunk a szigeten és eddig még senki sem produkálta az őrület jeleit.

A sereg dolgát bevégezve megpihent. Strandoltunk, megnéztük a naplementét, majd a telihold fényénél, még inkább a tábortűz melegénél sütögettük a virslijeinket. Szombat este lévén nem voltunk magányosak, több tucat indonézzel osztoztunk az élményben.

Nagyon megkapó volt a lagúnát övező hegyről megpillantani a völgyben felállított sátrakat, majd este az apró kis tüzeket, mely körül saját pecsenyéjüket, még inkább rizsüket sütögető, gitározó indonézek ültek. Szerencsénk volt, még tűzijátékban is részünk volt és eső sem esett, így sátor nélkül egy hálózsákkal a homokban hajthattuk álomra fejünket.

Fotó: Kézsmárki Bori

Mindent összevetve nagyon jó volt együtt magyarkodni a szigeten- nem is értem miért hagytunk fel a korábbi vándorló, hódító életmódunkkal, amivel európai szomszédainknak is okoztunk némi fejfájást -  jó volt az indonéz és internacionális angol után magyarul beszélni, jó volt este a parton Quimbyt és Kispált dalolni, nemzeti krotokot inni, naplementézni, reggelire löncshúst, virslit és paradicsomos halat tunkolni kenyérrel.

Malang felé visszaindulva belefutottunk egy helyi karneválba, a képek magukért beszélnek.

A vízesés mögé zárt lány esete a honfoglalókkal

A hétvégét követően, hétfőn a számát tekintve megfogyatkozott, azonban lelkesedését tekintve töretlenül erős csapat felment Batuba, hogy onnan motorra pattanva megtekintse a Coban Rondo-t (özvegy vízesés). A vízesés kb. 30 méter magas és elég jól is néz ki, de sokkal érdekesebb volt az odaút, aminek során a hegyek és dombok között az un. ojekkel (motoros taxi) utaztunk. 4 utazó és négy motor gyakorlott sofőrökkel, akik hol sms-t írtak, hol hátrafelé tekingettek, miközben mi hátul a majrérácsot el nem engedve repdestünk örömünkben a hepehupás úton.

Természetesen a vízeséshez is tartozik mese, eszerint egy frissen házasodott hercegnő, Dewi Anjarwati beleszeretett egy Joko Lenolo nevű férfiba, a férje ezt nem nézhette tétlenül, párbajra hívta férfitársát, majd gondosan elrejtette kedvesét a vízesés mögé. Nem volt szerencséje, ő húzta a rövidebbet, de a nyertes kolléga sem örülhetett a győzelemnek, mert halvány gőze sem volt arról, hogy hol van a vágyott kedves. Itt a mese vége, aki nem hiszi járjon utána, nézzen be a vízesés mögé, majd egyen egy nasi gorenget a királylány egészségére.

A vízesés környéke nagyon szép, valószínűleg jókat lehet ott túrázni, kirándulni, ha az embernek több ideje van. Ebben maximum a látogatókkal szimbiózisban élő majmok zavarhatnak kicsit, akik le föl lófrálnak, bele-bele kukkantanak a szemetesekbe és Maci Laci módjára ellopják az őrizetlenül hagyott uzsonnáskosarakat és arra sincs remény, hogy a vadőr úr barackot nyomjon cserébe a fejükre.

Szóval esemény és magyardús napokat éltünk meg együtt, alakul, formálódik a távolba szakadt hazafiak és hazafinők egysége, a haza és a haza dicső vezetőinek örömére. Reszkess Yogjakarta már patkoljuk lovainkat....

Hasznos részletek utazóknak, utazni vágyóknak:

Útvonal Surabayából (Malangon át) Pulau Sempura

• Indulás: Surabaya, Purabaya bus station - Malang, Arjosari bus station 100 km, bő 2 óra (Rp. 20 ezer/fő express bus)
• Malang Gadang bus stationra eljutás a belvárosból pl. GL jelű Angkot (Rp.2.500/fő) 
• Malang Gadang bus station -Sendangbiru hajóállomás:  70 km bő 2 óra (az állomáson bérelt kisbusszal: 200 ezer/ út/ 8 fő) mennek rendes buszok is innen, először Turanba kell eljutni, onnan pedig kisbuszokkal Sendang Birura
• Sendang Biru kikötő- Pulau Sempu hajóval 10 perc (Rp. 200 ezer/ 8 fő oda, majd másnap vissza)
• Egyéb költségek: Szigetre lépési díj (Rp.10 ezer/fő)

Fontos: a szigeten nem lehet kapni semmit,  nincs elektromosság, így élelemről és italról, zseblámpáról érdemes (igény szerint) előre gondoskodni, elég vízről feltétlenül. A szigeten a túra a lagúnáig nem kemény, de egy kényelmes túracipő, túraszandál azért jól jön, itt jegyzem meg, hogy az indonézek gyakran mennek mezítláb. Érdemes a szigeten aludni, akkor hálózsák, zseb/fejlámpa kell, sátor nem feltétlenül, mi pl. a homokban aludtunk.

Utazásnál, busz/autó bérlésnél alkudni kötelező, a fenti árak (pl. hajó) még inkább „bule” árak, amikből majd a megfelelő rutin és nyelvtudás megszerzésével tovább lehet alkudni.

Útvonal a Coban Rondo vízeséshez

• Malang belváros- Landungsari buszállomásig GL angkot (Rp. 2.500/ fő)
• Landungsari buszállomás- Batu angkot állomás rózsaszín Angkot (Rp. 3 ezer/fő)
• Batu angkot állomás- angkot vagy ojak a Coban Rondohoz (mi angkottal a park bejáratáig 3 ezer/fő majd onnan ojak ( Rp. 20/fő oda és vissza kb. 4 km/út)

Malangon belül nagyon jól kiépített angkot hálózat működik:

• ADL angkot Arjosari buszállomás- Landungsari buszállomás (a vasútállomást is érinti)
• GL Gadang station -Landungsari station
• LG Landungsari station- Gadang station